Hogy milyen érzés az, amikor reggel úgy ébredsz, hogy 2 notebokkal kevesebb van a lakásban, mint amikor este lefeküdtél. Persze ehhez kell az, hogy éjszakára elfelejtsed bezárni az ajtót, ami természetesen egy ultrabiztonságos sok ponton záró biztonsági ajtó.
Es ismet magyarul. Talan ezt az entry-t nem is lehetne mas nyelven irni. De kezdjuk az elejen. Egy szep vasarnapi naprol van szo. Delelott erzessel munka, tanulas, majd egy meglepi elkeszitese Annanak. Egy szep kis playboy-os torulkozovel szerettem volna meglepni ot. :) Fel is ugrottam hozza. Bebi termeszetesene otthon volt, Zsofi meg lelepett. Elotte persze odaadta a notebookjat h probaljuk meg a hangot megcsinalni rajta mert nem mukodik rendesen. Azzal a mozdulattal ki is hozta nekunk a konyhaba a gepet. Picit szerencsetlenkedtem rajta, le kellett volna szedni a hangkartya drivert es tokre ujrahuzni az egeszet, de annyira lassu volt a gep, hogy inkabb masnapra halasztottam. :) Kozben Anna es Bebi ugy dontott, hogy jo lenne nezni egy spanyol filmet. Elfogyott a tea is, igy leultunk megnezni a filmet. Picit hosszunak igerkezett es ejfel korul lett vege. En elkezdtem keszulodni haza, de a 2 lany rabeszelt h maradjak ott ejszakara, ne kelljen mar hazamennem ilyen keson. Igy mindenki szepen nyugovora tert.
Ezzel kezdetet vette egy iszonyatos hetfoi nap. Reggel ebredes utan, gyors reggeli, tej + muzli, ruhat + cipot felvenni. Majd megkeresni a kabatomat. De hol is van a kabatom? Kerdezem Annat, hogy hol van? Elvileg kint van az eloszobaban. Nem latom. Ahh biztos betette a szekrenybe. Ott sincsen. Fubaz. Rohanas a konyhaba. Akkor tunik fel, hogy ejjel meg 2 notebook is volt ott… most mar nincs. Gyorsan odaugrottunk a bejarati ajtohoz, es lenyomtam a kilincset. Kinyilt. Nem volt ejszakara bezarva… a 2 notebooknak es a kabatomnak + a benne levo iratoknak hult helyuk. Nabasszameg most mi lesz. Gyorsan kipattanunk a folyosora, lenezunk es latjuk hogy a foldszinten ott van a kabatom rateve a korlatra. Gyorsan lerohantam hozza. A tarcam es az irataim termeszetesen nem voltak benne. De legalabb ez megvan. Viszont igy mar biztosak lehetunk benne, hogy ejszaka betortek. Bebit is felebresztjuk lassan hogy elmondjuk neki mivan… neki szerencsere nem tunt el semmije. Mig Anna a rendorseggel beszel, Bebi az agykontrollosokat hivja en letiltatom a bankkartyamat. Roviddel ezutan kierkeznek a rendorok is, felveszik a jegyzokonyvet, semmit nem kerdeznek csak par szot irnak fel, majd aztan rohannak is. Kozlik velunk, hogy lassan jon a technikus kollega, ujlenyomat stb. Addig varjunk. Rovid gondolkodas utan ugy dontottunk Annaval h lemegyunk megnezni a kozeli kukakat, hatha beledobtak a tarcamat, mert valoszinuleg arra nincsen szukseguk. Ahogy megyunk ki az ajton, latjuk hogy ott ulnek meg mindig a rendorok a kocsiban es nem csinalnak semmit. Picit duhito… belenezunk az elso sarga regimodi kukaba. Bingo! Benne volt a penztarcam. Csak a penz hianyzott belole, semmi mas. Minden mas adatom megmaradat… igy nem kell irtozatosan sok orat eloltenem mindenfele allami szerveknel hogy uj igazolvanyokat csinaltassak magamnak. A rendorok nagy mosollyal szettart karokkal mosolyogtak rank a kocsibol es kihuztak a felvett jegyzokonyvbol a tarcamat es az abban talalhato dolgokat. Miert nem ok neztek meg a kornyeken a szemeteseket? Nekem ez lenne az elso gondolatom ha rendor lennek, hogy a kornyeket atkutatom esetleges eldobott cuccokert…
Ennek oromere picit setaltunk Annaval a kornyeken, levezeteskeppen. Aztan egyszercsak elszaguld mellettunk a rendorauto es kiuvolt belole az egyik rendor, hogy “Megjott a technikus kollega, menjenek haza!”. :) Egybol fordultunk is vissza es gyorsan vissza is ertunk. Bebi kozben panikszeruen hivogatott minket telefonon, de nem vettuk fel, hiszen tudtuk hogy ott van a technikus… node vegulis megjottunk. A technikus kollega egy elegge apatikus rendor volt. Meg is mondta, hogy valoszinuleg az egesznek semmi ertelme most itt, es nem fog semmi nyomot talalni. Lehet hogy hozzaallas kerdese, de nem is talalt semmit. A penztarcamat megerdeztem, h erdemes-e megvizsgalni. Mondta hogy nem, plane hogy bor. Lehetne bekuldeni laborba, de nem fogjak megcsinalni.. Csavokam is elment vegulis. Mi meg maradtunk harman. Zsofit nem tudtuk elerni igy nem sikerult neki elmondani a jo hirt, hogy elloptak a notebookjat… Viszont be kellett mennunk a rendorsegre megtenni a feljelentest. Igy osszeszedtunk magunkat es elidultunk a Haller utcaba ahol az APEH is van.. veletlenul pont oda is be kellett volna ugranom. Amint megerkeztunk a yardokhoz, osszetalalkoztunk az egyik rendorrel aki felvette a jegyzokonyvet a lakasban. Ranknezett es csak annyit kerdezett: “Es a szoke holgyet nem hoztak magukkal?”. Ugy nez ki, hogy nagyon bejott neki Bebi. Mondjuk hogy nem, amire lazan annyit valaszolt csak hogy “Na nembaj, majd legkozolebb…”. Azert remelem nem lesz legkozelebb.. :)
Relativ hamar vegeztunk is ezzel a dologgal. Tovabb is alltunk, beneztunk az APEH-ba. Eselytelen volt, annyi embert allt a sorban. Ugy gondoltam, hogy inkabb masnap fogok beugrani a helyi APEH-ba. Szoval utunkat inkabb egy OTP bank iranyaba vettuk a Boraros ter fele. Utkozben hivott genie, hogy megint meghalt a zinc. A tulajdonos annyira ideges volt mar miatta, hogy vegulis azt a “parancsot” kaptuk hogy aznap ejszaka meg le kell cserelni az uj gepre, mely a “tantalum” nevet viseli es egy Quad Core durva server FreeBSD-vel… dehat abban az allapotban aztan kurvara nem volt hozza kedvem. Sajnos ugy tunt, hogy nem lehet mast csinalni, ejszaka be kell mennem es meg kell csinalni az uj servert…
Anna hazakisert, picit helyrepofoztam nekik a kis feher iBook-omat, hogy az ellopott gepek helyett legalabb tudjanak valamivel dolgozni. Felpakoltam a sajat gepemet is, mert szerencsere pont nem vittem magammal azon a vasarnapi esten Annaekhoz igy nem is laptak el… hu akkor lettem volna nagyon kiakadva. Mondjuk igy is sajnalom nagyon, hogy elvittek azt a 2 notebookot. Nade vegulis hazaertunk Annaval ismet, Bebi mar elment tanitani, Zsofi viszont meg mindig nem jott meg. En nekialltam dolgozni, Anna leugrott a boltba majd miutan visszajott elkezdett gyonyoru szep melodiakat zongorazni. Annyira jo es megnyugtato volt. Ekkor belepett Zsofi az ajton mosolyogva :) Mondtuk neki h uljon le eloszor, majd elmondtuk neki a “jo” hirt… eleinte rohogott, hogy ahh hulyeskedunk, biztos azert mondjuk mert nem tudtuk megcsinalni a hangot a gepet es haha haha… aztan megmutattuk neki a feljelentesrol szolo papirt meg iratokat es akkor tenyleg leesett neki is. Egesz jol fogadta a dolgot.8 korul bucsut mondtam nekik es elmentem az Interware serverparkjaba ahol mar genie nagyban szervezkedett… az instrukciok egyszeruek voltak. Ne alljon a server sokat, es csak akkor allitsuk le a regit amikor a masik mar biztosan mukodik… Egy laza egesz ejszakas serverparkos buli volt. Az adatok athuzasa csak 2-3 oraba telt, MySQL adatbazist szinten egy jo ora volt megcsinalni, aztan levelezes, webserver, regi rendszer osszekapcsolasa stb. Hajnal fel 7kor leptunk ki az IW kapujan. Sikeres volt a servercsere. Az uj rendszer egyszeruen fantasztikus. A 350 futo apache helyett siman 3-10 apache elbirja ezerszer lazabban azt a terhelest, ami alatt az OpenBSD osszeomlott. Szoval az uj terv, hogy minel hamarabb lecsereljuk a sajat rendszereinket is.
Nezzuk, hogy milyen tanulsagokat vonunk le.
- Nem japanban vagyunk, az ajtokat mindig zarni kell. Kint megteheted azt, hogy az ajtot be sem zarod, vagy otthagyod az iPodot egy nagy bevasarlo kozpont WC-jeben. Masnapra is ugyan ott lesz. De itthon meg a sajat lakasodba is betornek. Teljesen mas a mentalitas. Meg kell baratkozni a gondolattal, hogy itt mas a helyzet mint kint.
- Nem szabad a gepeket olyan helyen hagyni ahonnan konnyen el lehet lopni meg otthon sem.
- Ne hagyjunk a kabatban semmi fontos ertekeset, eleg konnyu celpont.