muzeum, indonez kaja, hideg
2009. április 08. szerda
A remenyek reggelre tovabb erosodtek. Gyonyoru szep napos reggel volt, csak ugy sutott a hasunkra a nap. Eni le is futott megnezni az idojarast. Nem hangzott tul jol amit latott, de nem hittuk el, hogy eso is lehet, vagy ha lesz is, csak amolyan nyari futozapor… El is mentunk a reggeli utan gyorsan a bicikli kolcsonzobe es kivettunk 2db szep kis narancssarga bringat es nekiindultunk a varosnak.
Elso korben az Anne Frank hazba szerettunk volna bejutni. Amint odaertunk lattuk, hogy oriasi kigyozo sorok allnak a haz elott. Viszont a mai napot a muzeumlatogatasra tartogattuk, igy leraktuk a bringakat egy kozeli helyen. A lerakas pillanataban mar jegesre fagyott a kezunk. Hirtelen elment a nap es irto nagy szel tamadt. Vegul sikerul lerogziteni oket es beallhattunk a sorba. Laza 1 ora sorbanallas utan az utcan a hideg szelben es idonkenti zaporban nem volt tul kellemesnek mondhato. Viszont azt hittuk, hogy majd amit most latunk az karpotol minket mindenert. Ehelyett egy tok ures, butorozatlan “hazat” kellett vegigneznunk, ahol csak szinte a feliratokon keresztul lehetett kovetkeztenni ra, hogy milyen butorokat kell elkepzelni itt. Nem ertem egeszen, hogy miert nem letetett a fenykepek alapjan bebutorozni a hazat, ugy sokkal jobban at lehetett volna erezni a dolgot. Sebaj. Azert erdekes volt es lelkiismeret furdalasunk lett volna, ha ugy kellett volna hazajennunk hogy nem jartunk volna ott…
A haz bufejebol neztunk vegul ki az utcara es szomoruan lattuk, hogy folyamatosan szital az eso. Mivel teljesen at voltunk fagyva (a hazban sem volt tul meleg) ugy dontottunk, hogy a tegnap felfedezett Wagamama nevu japan gyorsetterembe fogunk elmenni es eszunk raament, ami nagyon finom forro tesztaleves. Gyorsan kirohantunk a bringakhoz, felpattantunk rajuk es mar tekertunk is – nem felreerteni! – a kajaldaba, ahol igen gyorsan kiszolgaltak minket egy oriasi adag forro levessel. Mindketten teljesen feleledtunk, meg eni keze is meleg lett, ami ilyen esetben nagyon ritka Plane ha meg en is fazom olyan hideg van. A kovetkezo terv az volt, hogy hazamegyunk, lepihenunk picit majd indulunk tovabb a Van Gogh kiallitasra, ahol tegnap azert allt egy igencsak hosszu sor.
Szerencsere azert a sor sokkal gyorsabban fogyott mint az Anne Frank haz elott, raadasul egyszercsak megnyilt elottunk egy uj sor ahova azonnal be is alltunk es pikk-pakk mar bent is voltunk a festmenyek kozott. Ra kellett ebrednunk, hogy szegeny Van Gogh nem tudott nagyon festeni. Viszont Millet irtozatosan szep kepeket festett. Szegeny Van Gogh csak megprobalta leutanozni a kepeit a sajat stilusaban, de igen keves sikerrel. Persze azert egy-ket kepe tenyleg jol sikerult, kar hogy ritkan talaltunk olyan kepet. Mire vegeztunk, mar kezdett sutni a nap is. Hazajottunk, kicsit testileg-lelkileg rendbehoztuk magunkat majd nekivagtunk a mar napsutotte utcaknak. Meglatogattuk az Amstel-gyarat majd mentunk tovabb a Magere-hid fele, ami “kettenyilik” ha jon valami hajo A hid kozeleben 2 szoke not is megcsokoltak… vigyaznom kellett, nehogy Enit is lekapja valami lovag… Aztan valahogy belekeveredtunk a caffeshopok kozepebe, ahol mindenhonnan csak a fuvet lehetett erezni. A villamosok kozott szalomozva eljutottunk vegul a Dam terig, ahol eppen egy oriasi nagy buli volt, hatalmas oriaskerekkel… Itt mar igencsak megeheztunk es nekialltunk Indonez kajaldat keresni. kb 10 perc tovabbi rodeozas utan megtalaltuk a szamunkra idealis helyet a Rembrandt teren. Mivel mar ultek bent paran ugy tunt, hogy annyira csak nem lehet rossz hely… Mint utolag kiderult szinte eletunk egyik legjobb valasztasa volt. Rovid ideig tanakodtunk, hogy milyen “autentikus menusort” valasszunk. Vegul ket szemelyre rendeltuk meg az alabbi eteleket:
-
földimogyorós szószos babcsíra&saslikszerűség
-
rizs (kókuszos-currys-cukros fűszerezéssel)
-
pihipuhi marhahús különböző szószokkal
-
rákfalatkák paradicsomos mártásban
-
csípős csirke
-
csípős babcsíra
-
saláta
-
sült zöldség (kókuszos-édeskés ízesítéssel)
-
gyümisali (uborkával, almával és naranccsal)
-
sült banán
-
kishalaknak kinéző valami vega cucc…
-
ja meg rákchips
-
ja meg még currys leves sok hagymával
Direkt megkerdeztem a pincert meg a rendeles elott, hogy mekkora egy adag. Azt mondta, hogy mindegyikbol csak egy kicsi van – tehat egy szemelyre szol – ezert ket adagra valot rendeltunk ugyebar… namost amit kihoztak az egy egesz nagycsaladnak eleg lett volna. En sem tudtam megenni a fele adagot, nem hogy Eni. Viszont egyszeruen isteni volt minden egyes falat. Sajnos az egyiknek Ifosamid mellekize volt, igy abbol tobbet nem nagyon ettem. Nem szerettem volna magamat elhanyni.. De a tobbi tenyleg nagyon pikans es izletes volt. Szinte eszre sem vettuk ugy elment az ido es besotetedett. Itt kb fel 9kor kezd el tenyleg sotetedni. Igy nem csoda, hogy pikk-pakk eltelt az a par ora amit bent toltottunk. Vegul nehezen feltapaszkodtunk az asztaltol es hazafele vettuk az iranyt. Ismet felvettuk az amszterdami biciklis stilust es az “aki elobb ert oda, annak van elsobbsege” rendszert szigoruan betartva hazajottunk. A szalloda elott jo alaposan lerogzitettuk a 2 biciklit, majd hazajottunk aludni egy oriasit.
| 
Hozzászólások
