margit-sziget
2008. október 19. vasárnap
Tegnap felhívott foreigner és megígértem neki, hogy meg fogom látogatni őt ma a reggeli órákban. Nem láttam már évek óta, pedig régebben minden nap beszéltem vele lehgalább fél órát. Amikor megismertem, még operátor volt az aréna szobában a treforton, majd nem sokkal késöbb deopolták. Ranagol és Fore nem csípték nagyon egymást, ezért ezzel a jogfosztással megoldották a dolgot. Akkoriban még nem volt IRC, csak a "főopok" számára, mindenki más a JAVA klienssen keresztül csatlakozott. Lényeg a lényeg, hogy fore egyre lejebb csúszott, de mindig kitartott a trefi mellett. Volt egy kis idő, amikor elköltöztettem az általam managelt lakatlan-sziget chatre, de ott összeveszett a tulajdonossal, így végül visszaköltözött a trefire, ahol már jellegében egy-két ember kivételével senki ismerős nem maradt. Az a pár ember is alig jár fel, max a BNC-jük lóg a neten..
Forének viszont fontos a net, mert sok-sok évvel ezelött egy agyvérzés következtében lebénult a fél teste, így nem jár ki sohasem otthonról és ugyan tök jól tud mozogni, de megterhelő neki, így marad inkább otthon. Régebben elég sokat jártunk fel hozzá. Kero, Dalmy, ruszlee, Pehelyke, Jadis, etc. De mostanában már eléggé kevesen vannak, akik látogatják a jó öreg forét. Én bevallom őszintén mindig mentem ha eszembejutott, csak mostanában valahogy kimaradt ez az eszembejutás... így fore hívott, hogy menjek már fel, mert van valami problémája a gépén lévő programmal, amit még anno én írtam :) Izgalmas küldetésnek tűnt, mert azt kb 7 évvel ezelött írtam és nem nagyon volt már fogalmam róla, hogy mit is tud és hogy is sikerült ezt összehoznom.
Reggel tehát felkeredtem és elindultam hozzá. Még emlékeztem az útvonalra, közben a régi sok emlék járt a fejemben, és elég jól elszórakoztam a dolgokon, mígnem oda nem értem. Megdöbbenésemre fore leszokott a cigiről és egy füst nélküli lakás látványa fogadott. Ez rendkívül meglepő, mert amúgy vágni lehetett régebben a füstöt és alig lehetett megmaradni a büdös bagószagtól. De most fore szépen megborotválkozva, cigi nélkül ücsörgött békésen a gép elött és éppen a szokásos letöltéseit menedzselgette. Hellyel kínált és miközben megcsináltam neki amit kért beszélgettünk a régi dolgokról. Ilyenkor érzem magamat igazán öregnek. Több mint 7 éves IRC-s múltra tekinthetek vissza. Azért belegondolva elég durva, hogy volt időszak, amikor tényleg napi 8-12 órát ültem a gép elött és csak IRC-eltem és ügyeltem a rendre :) Késöbb ircopként már sokkal kevesebbet jártam fel ircre, utána pedig már egyáltalán nem. Ma meg már a gondolattól rosszul vagyok, hogy fel kell mennem a trefortra. :) Végül olyan 12 körül elindultam kajálni, mert utána Enivel volt randim. Ő elvileg 2 óráig a kínai nyelvvizsgán lett volna, de egy órávaé hamarabb végzett és hívott, hogy pont most meg kajálni. Éppen akkor léptem be a török kajáldába, de azzal a lendülettel fordultam is ki és átsétáltam a "Sziasztokba", ahol bedobtunk Enivel egy jó adag hagymás-kacsát. Sajnos most nem sikerült olyan jól mint szokott. Picit talán túl csípős volt, nem nagyon ízlett a gyomromnak.
Ebéd után elindultunk egy kis sétára a Margit-szigetre. Régen jártunk már ott és most pont volt rá egy kis időnk. Az idő gyönyörű volt, sütöt ránk a meleg nap. :) Egy csomó ember volt viszont kint. Aznap volt a Coca-Cola női futónap. Mire idaértünk pont végelett, így nem kellett azért nyomorogni a tömegben. Éppen bontották le a helyszínt. Mondjuk nem értem, hogy mostanában miért nem koedukált futóversenyek szoktak lenni. Mindig, mindenhol csak női futóverseny... Ja meg ami kiakasztó, az a kaja. A futóversenyek helyszínén mindig lehet enni-inni is, de azt nem értjük, hogy miért kolbászt és sülthúst lehet ilyen alkalmakkor kapni. Miért nem valami reformkonyhás cuccokat árulnak? Ez a célközönség biztosan kapható lenne arra, hogy ne kolbászt nyammogjon egy jó 5km futás után, hanem valami salátás, tofus finomságot. Jót tett ez a kis sétálgatás. Szeretek Enivel a természetben kószálni. Olyan megnyugtató és kikapcsolja az embert. Hazafele vettünk egy fehér kálát Bebinek, hogy hátha ezzel feledtetni tudjuk a lelki fájdalmát. Remélem azért sikerült.
| 
Hozzászólások
1. DjZoNe | 2008. október 28. kedd - 18:32
Fore érdekes ember :)
Ranát meg egészen véletlenül én sem bírtam.
