parázspresszó
2008. október 08. szerda
A szerdai nap mostanában elég nehéz szokott lenni Eni számára, így elhatároztuk, hogy a szar nap érdekében valami nagyon jót is bele kellene vinni. Így talán elviselhetőbbé lehet tenni. Arra gondoltunk, hogy esetleg el lehetne menni megint a parázspresszóba (Thai-Magyar étterem) és enni valami finomat ismét. Ettől függetlenül persze át kellett vészelni a napot, ami annyira nem is volt egyszerű.
Én jó korán bementem dolgozni, mert este egyetemre kellett mennem, és volt egy megbeszélésem Gáborral a raktárkezelő programmal kapcsolatban. Szinte mindenki elött odaértem és átvettem végre a kis mégneskártyaként szolgáló kulcstartómat :) Sajnos enélkül nem lehet már bejönni dolgozni sem, mert minden ajtóról le lett szerelve a kilincs és csak mágneskártyákkal lehet ki és bemenni. Ez tényleg olyan hatást kelt, mintha valami nagyon komoly cégnél dolgoznál. Nem volt bent persze a titkárnő, így kb 10 percet csengettem eleinte, ameddig a pénzügyön meghallották, hogy valaki be szeretne jönni már végre. Nem bírom, hogy a titkárnő mindig az utolsó aki beér dolgozni. Fejlesztegettem egy kicsit a programokon, megbeszéltem Gáborral a fontosabb részeket, elugrottunk kajálni is a piacra, majd indulhattam is az ELTE-re, mert ma kivételesen szerettem volna meghallgatni egy előadást, amiből azért vizsgáznom kell majd, de elég primitív a tárgy.
Az óra egész jó volt. Istenes nagyon jó fej tanár, szeret magyarázni és mindig elcsúszik teljesen az óra anyaggal. Így a mai órán 3 előadásnyi adagot kellett leadnia, mert több óra már nem lesz vele, csak a másik előadóval. ZZ is bent volt órán és élvezte rendesen a dolgokat. Szereti ezt az órát, mert itt be lehet szólni, interaktívan részt kell venni az órán. Volt 2 jó beszólása is. Tökre virult a feje utána. :)
Óra után pedig Eni meglepett azzal, hogy odajött értem, így együtt mehettünk az étterembe. Nagy dilemmában voltunk, hogy mit rendeltünk. Nem akartunk ugyan azt enni, amit mindig, de féltünk picit az új kajáktól. Sajnos volt egy 30 fős foglalás aznapra, így csak a bárpult környékére tudtunk leülni. Késöbb kiderült, hogy a 30 fős foglalás az egyik ismerősőm lelkén szárad. Mivel a bárpult oldala dohányzó részleg picit aggódtam, de végül nem dohányzott senki és nem zavart meg minket a kaja választásban. Mindketten bevállaltunk egy új kaját. Eni rákos, chahan szerű rizses cuccot rendlt, míg én a híres nevezetes Naam Tok Muu-t mertem kikérni, amiről azt olvastam, hogy ennyire finom thai ételt még nem hordott a hátán a föld. Namost erről tudni kell, hogy anyira fűszeres, hogy még éhesen sem tudtam megenni. Alapfelállásban chilli + hagyma + korianderben megfuttatott hús rizspárnán. De annyira erősen érezni rajta a koriandert, hogy tényleg szinte az ehetetlen kategóriába kell sorolni. Így is megettem a felét, majd Eni átadta a saját tányérját, mert neki egy fél adag is elég lett volna. Legalább nem maradtam éhes. Mindenesetre tényleg nagyon érdekes étel ez a Naam Tok Muu, de legközelebb nem fogok ilyen rendelni az biztos. Maradok a múltkori finomságnál. Viszont mint már írtam feljebb, találkoztunk két ismerőssel. Soma - az intronet helpdeksese - éppen egy nagy társasággal egy szülinapi bulit szervezett :) Az egyik vendég pedig Eni volt tanítványa volt. Megint csak az bizonyosodott be, hogy mennyire kicsi a világ. Nem tud az ember sehova se menni úgy, hogy ne fusson össze ismerősökkel.
| 
Hozzászólások
1. DjZoNe | 2008. október 13. hétfő - 12:28
Parázst én is imádom, és egy időben rengeteget is jártam oda.
Viszont az elmúlt hónapokban elkoptam onnét, pont az ünnepelttel való nézet eltérésünk miatt...
