Damn Small Linux
2008. szeptember 16. kedd
Ma kivételesen bementem reggel dolgozni. Szóltak a srácok bent, hogy össze akarnak rakni egy régi COMPAQ notebookra valami egyszerű kis rendszert, hogy azon keresztül tudják majd kezelni a raktárprogramomat. Ez nem volt egy könnyű dolog. A gép ugyanis nem bootol be CD-ROM-ról, viszont van benne floppy meghajtó. A mai világban viszont honnan szerzel floppyt? A döntés végül a Damn Small Linux (a továbbiakban dsl) -ra esett. Ez egy picike kis 200M-et nem meghaladó Linux Disztrib, amin minden minimál igényeket kielégítő program fent van. A feladat viszont adott volt: Hogyan telepítsük rá?
A megoldás azért ennyire nem volt nehéz. Fogtuk Gábor gépét és bebootoltuk róla a DSL-t, majd a notebook HDD-jét USB driveként csatlakoztattuk a rendszerhez. Így lett egy /dev/sda[1|2] device-unk. A DSL-nek pedig van egy izgi install scriptje, ami jellegében átkopizza a teljes rendszert CD-ről a megadott devicera, felhúz rá egy lilo/grub-ot és már lehet is bootolni róla. Legalábbis elméletben. Gyorsan fel is zúztam a rendszert az USB-re kötött HDD-re és már pakoltuk is befele a notebookba, hogy megnézzük mi lesz belőle. Az első hiba várható volt: nem tudja mountolni a filesystemet, mert a lilo configban úgy volt megadva neki, hogy /dev/sda2 - ami esetünkben nem létezik, mert a notebook szemszögéből az már /dev/hda2 lenne - így egy laza reboot után kernel paramban megadtam a lilo-nak, hogy honnan is szedje a root particiot. Itt már simán egy fsck-failed üzenetet kaptam - mert a /etc/fstab -ban is benne volt még a /dev/sda, így nem tudta felmountolni a filesystemet, csak read-only-ba. Gyorsan remountoltam rw-re a / -t és átírtam szükséges dolgokat a lilo.conf -ban és az fstabban. Egy utolsó reboot és már működött is a rendszer. X és network egyaránt. Nagyon szórakoztató volt. Több mint 5 éve nem csináltam már ilyet, és még mindig mindenre emlékszem. Ez tökre felvillanyozott.
Ezután jött a várva várt ebéd! Mivel tegnap Enivel nem tudtunk találkozni megbeszéltük, hogy ma együtt ebédelünk egy finom újházi tyúkhúslevest. Nagyon meg tudja szokni az ember a másik közelségét és nagyon rossz ha utána nincsen lehetősége találkozni vele, Valahogy így éreztem magamat hétfőn, de a mai találkozó mindenért kárpótolt. Egy vidám, mosolygós, gyönyörű Eni sétált felém mosolyogva majd a nyakamba ugrott :) Ezekért a pillanatokért érdemes élni. Beugrottunk gyorsan a "mix-r"-be, kirendeltük a tyúkhúslevest és Eni szedett magának és nekem egy kevés finom salátát is, hogy azért valami egészségesen is együnk aznap, ne csak húslevest. A leves a szokásos módon isteni volt. A régi kiszolgálónőt, úgynézki kirugták vagy felmondott, mert már jó ideje nem láttam ott. Viszont aki most volt, az teljesen friss volt, talán ez volt az első napja. Mindenesetre ezerszer kedvesebb és segítőkészebb volt mint a másik. Végre eltölthettem kellemesen egy fél órát nyugodtan. Sajnos aztán el kellett válnunk egymástól. Eni ment órára én meg vissza dolgozni. Egész sokáig bentmaradtam aztán hazaértem és előkerestem a régi matekfüzeteimet és könyveimet. Érdemes lesz őket olvasgatni, mert nem győzöm hangsúlyozni, hogy nem lesz könnyű ez a félév.
| 
Hozzászólások
