hajnali rutin
2008. szeptember 15. hétfő
Jó korán keltem ma is. 7 órára ugyanis a budaőrsi virágpiacon kellett lennem, hogy beüljek a kis fekete autóba, amin vezetni tanulok. Nem vagyok elégedett magammal. Sőt, kifejezetten elégedetlen vagyok. Valahogy nem érzem a kocsit még mindig. A nagyobb bajom pedig az, hogy alig kapok időpontot, és majdnem másfél hetente egy alkalmam van csak gyakorolni. Ez pedig nem tűnik nekem jónak. Szeretnék inkább 1-2 naponta járni aztán gyorsan vizsgázni. Persze ez azért lehetetlen, mert már most be van táblázva az oktatóm novemberre.
Azért annyira szarul nem ment a mai vezetés, gyakorolgattuk a szokásos dolgokat, illetve végre a váltást is rendesen begyakorolhattam. Talán attól félek a legjobban. De most úgy tűnt, hogy ezzel nem lesz probléma. Ez azért nem jelenti azt, hogy nem lenne szükségem még gyakorlásra, csak talán magamban már jobban bízom mint eddig. Legközelebb szerdán kell mennem megint. (Nem is értem, hogy sikerült ilyen két közeli időpontot találni) Persze ilyenkor már semmi kedvem hazajövetel után még utazni egy órát be a munkahelyre. Inkább itthonról csinálom a dolgokat. Viszont mire hazaértem pont nem volt itthon senki. Már régebben is szerettem volna újra zenélgetni kicsit. Pár hete elő is vettem a szaxofont, de csak letisztítottam meg megnéztem, hogy van-e még a vandoren nádamból elég. Mindenből volt elég, de pont nem volt időm fújni egyet, gondoltam, majd lésöbb. Viszont ma úgy éreztem, hogy ennél jobb alkalmam nem is nyílhatna a dologra. Nekiálltam összerakni a hangszert. Picit bevallom, elfelejtettem már a lépéseket, de elég hamar eszembejutott a helyes sorrend. Tök cikinek éreztem az egészet. Szerencsére végül beugrott minden és elég jól összeraktam a kis jószágot. Bele is fújtam gyorsan, de valami nagyon csúnya hangot hallottam. Hiába, látszik hogy nagyon régen nem gyakoroltam. Egy fél óra után már tényleg kellemes hangok hagyták el a szobámat. Igaz, hogy a kottát elő sem vettem, csak skáláztam és gyakoroltam a fogásokat, de ez is teljesen elég volt ahhoz, hogy elfáradjak. Nagyon jó érzésem támadt utána. Valamikor régebben ez volt az egyedüli kikapcsolódási lehetőségem. Ez volt a menekülés a mindennapi rohanásból a stresszből. Még Németországba is magammal vittem anno. Tényleg nagyon szerettem gyakorolgatni. Persze baromira nincsen hozzá szerintem tehetségem és még csak a kottát sem tudom normálisan olvasni. Meg kellene már végre tanulnom az elméletet rendesen. De azért nem vagyok elkeseredve. Nekem így is tökéletes kikapcsolódást nyújt. :)
A nap elég gyorsan elment, voltam ebédelni nagyimnál aztán már mennem is kellett az ELTE-re. Ismét volt egy Linalg és egy Diszkr. mat előadásom és gyakom. A mai nap azért már anyira nem volt vészes. Matekból Burcsi nagyon gyorsan halad, de sürgeti is az idő rendesen. Lassan jönnek a ZH-k, utána pedig a vizsgaidőszak. Picit félek ettől az egésztől, de most nem fogom megadni magamat. Este 21 órára már nagyon elfáradtam, alig vártam hogy hazaérjek és aludjak egy kicsit. Út közben tudtam beszélni Enivel is kicsit, aki szinten hulla fáradt volt. Sajnos ezek a hétfők és szerdák már csak ilyenek lesznek. :(
| 
Hozzászólások
