potsdam - második nap
2008. augusztus 20. szerda
Reggel picit tovább aludtunk, kényelmesen leszállíngóztunk reggelizni. Picit úgy tűnt nekem, hogy le van teljesen rabolva a svédasztal. Alig volt már sajt, buci zsömle, tojás stb. Meg kellett elégednem azzal, amit kint láttam. Még innivaló is alig volt, persze azért sikerült kipréselnem az utolsó cseppeket a gépből. Eninek persze teljes volt a választék. Sokféle műzli, kávé és tej. Reggeli után felmentünk, összecsomagoltunk, kiegyenlítettük a számlát, leadtuk a cuccokat a megőrzőbe és elindultunk egy általunk még ismeretlen zöld terület felé, hogy elüssük valahogy az utolsó napunkat is itt. A repülő este 20:40-kor indult, így elég volt, ha Potsdamból 17:00 küröl elindulunk Berlinbe S-Bahnnal.
Ismét sok érdekes, szép építményt láthattunk a parkon belül. Például egy piramist is építettek oda, nem tudni, hogy milyen célból. A park legvégén megláttuk a Cecil-udvart. A 20. században épült, mégis legalább 2-300 évesnek tünt. Itt tényleg szívesen éldegéltem volna, annyira szép kertjei volt és annyira hangulatos volt az egész "ház". Felmentünk a kilátóhoz is, de picit sokalltuk a belépőt, így csak kívülről csodáltuk meg az amúgy igen picike kis építményt. Ezen a ponton már éreztem, hogy lassan szomjanhalok. Útközben sehol sem találkoztunk bolttal vagy kávézóval. Úgy gondoltuk, majd ha továbbmegyünk találunk valami boltot. Utunk az orosz negyeden át vezetett. Tényleg nagyon helyes kis orosz építészeti stílusban felhúzott házacskák álldogáltak ott.Gondolom a mostani oroszországra már nem is annyira jellemző ez a stílus. Boltot persze továbbra sem találtunk. Már tényleg kezdtem nagyon hisztis lenni, kifejezetten ingerült lettem, amikor végre megpillantottunk egy Kaisers. Itt vettem egy kétliteres és egy félliteres citromos, narancsos vizet, amit gyorsan meg is ittam, a kétliteresből még hagytam egy picit - amit késöbb a Bear Hause-ban felejtettem, bár már csak pár korty volt benne.
A parkban láttunk még egy gyönyörű romos részt, csináltunk is pár művészi fotót.
 |
 |
| Eni | WoOh |
A nagy sétálásban megéheztem, így beültünk egy pizzériába. Egy fiatal kis szétszórt pincérnő szolgált ki minket. Nagyon finom pizzájuk volt. Közben hirtelen viharos szél támadt és még az eső elött beköltöztünk a teraszról a benti helységbe. Rendeltem még egy kakaót és fizettünk. Még mindig maradt egy kis időnk, amit azzal töltöttünk, hogy elsétáltunk a part mentén ismeretlen helyek után kutatva. Találtunk is pár szépséget. Például egy vízpumpa házat, ami dzsámi külsejű volt. Érdekes ízlés. Aztán ajándékvsárlás céljából beugrottunk pár üzletbe, de eléggé satnya választék volt. Azért egy bögrét sikerült hazahozni Jammnek. Nem találtam most szép hamutartót. Pedig Stockholmból tavaly sikerült egy szépet hazahozni. A boltból pedig egyenesen mentünk a csomagjainkhoz, elpakoltuk az új szerzeményeket és elindultunk Berlinbe. A mellettünk lévő boxba beült két fiatal srác meg egy alkoholista, félvér, írtózatosan ronda nő 2 sörrel a kezében. Folyamatosan a két srácot kínálgatta a megmaradt sörrel. Biztosan üzletett látott bennük. Késöbb mikor leszállt az egyik srác, úgy látszik egyedül érezhette magát, mert elfogadta a sört és meg is itta, majd egy megállónál hirtelen leszállt, miután megitta a sört. Gondolom örült, hogy nem ment utána a csaj. A velünk szemben ülő kis helyes házaspár meg végig jót mulatott a ronda nőn meg a fiatal srácon. Tetszik, hogy ennyire jókedélyűek az idősebbek is.
A reptéren a szokásos kép fogadott. Egy csomo török, legalább mégegyszerannyi kísérővel. Persze mivel nem péntek volt, nem voltunk annyian. Így egész tűrhető volt a helyzet. Valami magas szintű török is utazhatott, mert kifejezetten sok férfi kísérte ki. Aztán a repülőn derült ki, hogy a felesége is ott van, lefedett kendővel, 3 gyerekkel a karján. Picit nehezen magyarázták el nekik, hogy miképp kell a gyerekeket rögzíteni a székekben. Ráadásul a stewardess nem látta a legkisebb gyereket, és mikor észrevette, hirtelen felkiáltott:
Oh, you have another baby!?
Aztán elment röhögni hátra, mert tök ciki volt. Egy jó 3 percig vihogtak a másik légiutaskísérővel. Aztán minden a szokott módon folyt. Leszállás elött láttunk pár züzijátékot az égből. Sohasem néztem még Aug 20-át repülőn. Mindenesetre innen kifejezetten jól lehet látni a tüzijátékot. Talán jövőre is pont így tervezzük. Leszállás után a mi csomagunk volt szinte az első ami megjött, azonnal taxiba is ültünk. Hazaértünk, zuhany, és alvás. Eni szegény hazaérkezés után egyből lesokkolt, mert egy fontos E-mailt nem olvasott el 18-án. Remélem nem lesz ebből kellemetlensége.
| 
Hozzászólások
