braunschweig - második nap
2008. augusztus 18. hétfő
Mivel nem huztunk magunkkal semmi ennivalót, ezért reggel ébredés után leugrottunk a közeli Edekába venni valami reggelinek valót. Sajnos az idő picit komor volt, hol esett, hol éppen elállt. Nem tűnt a legszebb nyári napnak. Persze ez nem szegte kedvünket és reggeli után - miután behűtöttük a Wolters sört - nekiindultunk a SIEMENS felé, hogy megbeszéljük az esti sörözést Vikivel. Sajnos mivel most nagyon külsős (EXT), nincsen benne a telefonkönyvben, ezert Antost kellett felhívnom eé tőle megtudakolni Viki belső telefonszámat. Ledumáltuk, hogy este 6kor a Wild Geese-nél találkozunk.
Innen indultunk a J. F. Kennedy-Platzra, hogy mi legyünk aznap az elsők, akik vízre szállhatnak. Laza 12 EUR-t kellett fizetni 1 órára a járműért. Gyorsan lerendeztük az anyagiakat és már szépen lassan haladtunk is a gyönyörű szép Okeren. Régen éreztem magamat tényleg ennyire közel a természethez. Végül 2 órát töltöttünk vízen. Láttunk egy csomó nyulat, kacsát, halat és talán vidrát vagy hódot is. Nem tudtam megállapítani, mert elég messze volt. A természet gyönyörű volt, sok öreg fa a mohás törzsüket elegánsan mutogatták felénk. Rengeteg fűzfa elegánsan lógatta bele lombkoronáját a vízbe. Nagyon romantikus körút volt, talán ennél romantikusabbat nem is tudok elképzelni. Néha-néha picit szemerkélt az első is, de annyira nem volt zavaró, sőt kifejezetten feldobta a hangulatot.
Ebédre beugrottunk a pályaudvarra egy Dönerre. Eni kipróbálta a Lamachun-t. Eleinte azt hittem, hogy a jó kis törökbüfém teljesen eltűnt, de csak odébbköltözött egy 50 méterrel távolabbi helyre. Megnyugodtam. Közben kitaláltuk, hogy milyen jó lenne sima biciklivel bejárni a várost, vagy ha találunk szép parkot, akkor akár oda elbiciklizni és jólérezni magunkat. Sikerült is fél napra 6 EUR-ért kikölcsönözni 2 biciklit. Pár pillanat múlva pedig már száguldoztunk is a városban. Egy 20 perc után elegünk lett a városból és elindultunk a tegnap délutani kis park felé.
Pihentünk egy picit és a Bürger park felé vettük az irányt. Nem sokszor voltam ott, de most annyira szép volt, hogy könnybe lábadt a szemem. Sok pici tavacska, sok Oker felett átívelő híd, elszórva sétáló emberek. Tényleg gyönyörű volt. Amikor leültünk egy picit pihenni, felfigyeltünk egy nagyon helyes mókusra, ami ott rohangált felettünk egy magas fán. Elég hangos kis állatka. Össze vissza makogott. Láttunk még egy igazi kutyaidomárt is, aki egy nagyon okos Golden Retrieverrel foglalkozott. Jó volt nézni őket. 3 óra bringázás után végül már alig éreztünk a fenekünket, vissza is vittük a kölcsönzőbe a bringákat és tartva magunkat a megbeszélt időponthoz, odasétáltunk a Wild Geesehez. Útkozben vettem egy 85%-os csokoládét nagyimnak, mert ez a kedvence. A Bohlweg Damm-nál pedig felfedeztünk egy orosz boltocskát, ahol Eniben felcsillant a remény, hogy hátha van túrórudi. Szerencsénkre volt :) Végre én is megkóstolhattam az orosz túrórudit. Talán a nagyon régi magyar pöttyosre emlékeztet. Szinte csak a túrót lehet érezni rajta, krémes, lágy és nagyon finom. Eninek megmutattam, hogy merre van a "piros lámpás" negyed Braunschweigben. Nézegettük egy picit kívülről, majd úgy döntöttünk, hogy bemegyunk. Végigsétáltunk kézenfogva. Csodálatosan szép kis utcácska, kár hogy a végén a ház tetejéről ketten vízzel locsoltak minket hogy menjük már innen ki. Ráadásul az utca végében dolgozó lány magyarul beszélt, pont hallottuk is. Elég érdekes, hogy nem csak SIEMENS-nek dolgoznak a magyarok.
Meglepő módon, most is teljesen üres volt a "The Wild Geese". Mondjuk én mindig olyankor jártam oda, amikor nem volt sok ember, de azért az furcsa volt, hogy már a második napja nem látok egy vendéget sem rajtunk kívül. 5 perc késéssel befutott Viki is. Elbeszélgettük jól az időt. Jó volt látni újra. Pláne itt Braunschweigben. Annak meg külnösképpen nagyon örülök, hogy bemutathattam neki Enit, mert valamiért fontosnak éreztem. Viki mégis csak olyan volt itt Braunschweigben mint otthon Jamm. Mivel sajnos kiderült, hogy még mindig zárva van a konyha, nem sikerült semmit sem ennünk. Még jó hogy Viki elvitt minket egy általam sem ismert kajáldába, ahol Eni finom tonhalsalátát tudott enni és én sem maradtam éhen. Otthon megkóstoltunk a Wolterst es egy elégedett mosollyal zártuk a napot. Ez tényleg egy igazán szép nap volt. Remélem holnap szép idő lesz, és bár bizonytalan, hogy hol töltjük az utolsó napot azért én bízom benne, hogy jól fogunk választani. A lehetőségek: Magdeburg, Potsdam, Hartz. Utóbbi talán azért problémás, mert valószínűleg szállást nem találnánk magunknak, előbbi kettőben viszont igen. Majd reggel eldől, hogy mi lesz.
| 
Hozzászólások
