berlin - második nap
2008. augusztus 15. péntek
Az éjszaka zavartalanul telt. A kis legyet a biztonság kedvéért száműztem a fürdőszobába. A pók meg reggelre eltűnt! Picit melegem volt ugyan éjszaka - és bár Eni jellegében téli pizsamában aludt - nem takaróztam be egyáltalán. Reggel persze kiderült, hogy azért neki is melege volt. Nem csodálkozom, én kb el is fogytam volna reggelre ha ennyi cuccot vettem volna magamra.
A nap egy finom reggelivel kezdődött. Laza svédasztalos reggeli, egy nagyon gusztusos kis étkezőben. Finom műzli, rántotta, gyömölcstál, minden ami szem szájnak ingere. Friss és finom volt minden. Eni természetesen a műzliket próbálgatta végig, míg én azért egy kis rántottával megadtam a kezdő löketet.
Kaja után neklivágtunk az ismeretlennek. Sajnos tényleg esős idő lett, így a mai napra betársult hozzánk a kis piros esernyő. Első utunk a "Checkpoint Charlie"-hoz vezetett. Kívülről nem is látszott, hogy mekkora múzeumról is van szó. Rövid egyezkedés után úgy döntöttünk, hogy ha már egyszer eljöttünk ide, akkor be is megyünk. Döbbenetes, hogy az emberek szorult helyzetben milyen fantasztikus ötleteket tudnak kitalálni. A múzeum nagyrészt azzal a témával foglalkozott, hogy a Keletiek milyen furmányosan próbáltak megszökni. Egy pár kedvenc:
- Ellopott USA egyenruhában egyszerűen kisétált a Keleti blokkból.
- Saját készítésű kis bicikli szerű sárkányrepülővel.
- Saját készítésű búvárfelszereléssel a víz alatt.
- Két egymásra rakott surf deszka segítségével (A felső deszka ki volt vésve pont annyira, hogy egy ember beleférjen
- Két bőröndbe összecsomagolva, hogy ne tünjőn fel senkinek, az egy nagy bőrönd.
A múzeum sokkoló hatását egy kis kajával próbáltuk enyhíteni. Eni végre kipróbálhatta a currywurstot, én pedig sok év után először ismét ehettem egy dönert. Már nagyon hiányzott ez az íz, ezek a fűszerek. Kaja után nyakunkba vettük egész Berlint. Francia-német tér, Bebel Platz, Under den Linden, Branderburger, Reichstag... Csak az állított meg minket, hogy kezdtünk rosszul lenni annyira fájt már a lábunk. A Under den Lindennék szerencsénk volt egy Ferrári boltba belebotlani. Szép tűzpiros kocsikat és szuveníreket lehetett ott venni. Amilyen szerencsénk volt, belebotlottunk a magyar nagykövetségbe is. :) Ami persze zárva volt. De ezen én már nem lepődöm meg. Végül kerestünk egy jó kis beülős helyet ahol ittunk végre sört! Már nagyon szomjazott rá a szervezetünk. Aztán úgy döntöttünk, hogy most már elég volt mára és picit menjünk haza pihenni. Ahogy hazaértünk el is aludtunk, majd egy óra alvás után felébredtünk éhesen. Gyorsan bevágtunk egy írtó finom uzsonnát aztán elmentünk egy közeli kis boltba vásárolni, mert innivalónk az továbbra sem volt. Megkérdeztem a portástól hogy mit ábrázol a portán található - talán egy macira hasonlító - kis szobor, de csak röhögött es széttárta a karját.
Útközben felfedeztünk egy csomó jó kis sörözőt, és találtunk egy éttermet is ahova mindenképpen be akartunk ülni vacsorázni. Nagyon finom olasz étteremről van szó, ahol Eni ismét egy fantasztikus salátát választott magának, míg én maradtam a szokásos spaghettinel, bár most kivételesen nem bolognai, hanem tenger gyümölcsei "feltéttel" volt a menü. Aztán sétáltunk egy megállót a Bellevue-ig, ahol találtunk egy Guinness/Kilkeny sörözőt. Holnap szerintem be fogunk oda is ülni inni egy finom guinnest. Elugrottunk gyorsan még este megnézni a Sony Centert. Tiszta Tokió. Minden modern, gyönyörű szép tisztaság, színes szökőkút, félig nyitott, félig fedett de szabadtéri nagy park, ahol sok étterem, söröző, IMAX, szállodák és ultramodern irodaépültek vannak. Nem mászkáltunk sokáig este, mert meg éreztük a délutáni fáradságot. Eni már alszik is.. megyek gyorsan becsusszanok mellé az ágyba.
| 
Hozzászólások
1. bözsi néni | 2008. augusztus 16. szombat - 19:30
gyerekek,
érezzétek jól magatokat legyen részetek sok szép élményben
bözsi néni
2. daito | 2008. augusztus 19. kedd - 17:50
Volt egy kutatás, amely szerint az átlag ember élete során 8-10 pókot megeszik alvás közben... :-)
3. WoOh | 2008. augusztus 21. csütörtök - 12:03
Ne készíts ki teljesen. Még jó hogy ez az átlag, nem pedig a valós. Én vagyok biztos a kivétel, aki rontja az átlagot, mert én még soha nem ettem pókot és nem is fogok. Ez az esemény nem következhet be!
