a kulcs
2008. augusztus 12. kedd
Tegnap éjjel, amikor hazaértem a levelesládáknál találtam egy kulcsot, az 5. emeleten lakó Grétinéni kulcsát. Nem az első alkalom, hogy ottfelejti a kulcsot. Mivel késő volt már, nem csöngettem fel. Ma reggel viszont munkába menet becsöngettem hozzá. Bizonytalan, kissé megszeppent hang szólt ki a zárt ajtó mögül:
- Ki az?
Ádám vagyok, a harmadik emeletről.
Benne tetszett felejteni a kulcsot a zárban és felhoztam.
- Jajj, már megint ott felejtettem, milyen feledékeny vagyok.
- Köszönöm, maga milyen kedves.
Ezzel kinyílt az ajtó és átadtam a kulcsot. Egész jól kezdődött a reggel. Persze a folytatás már nem feltétlenül volt ennyire fényes. Nem tudtam például bejutni az épületbe, mert nem nyitott nekem senki ajtót. Fel kellett telefonálnom Erikának, hogy engedjen már be. Ő az egyik legjobb adatrögzítő a cégnél. Vagyis volt. Amint beléptem elújságolta a hírt, hogy ez az utolsó napja a cégnél. Mint az ismeretes, múlt héten felmondott de nem reagált rá senki egy jó ideig. Úgy tűnik, hogy tegnap este sikerült megbeszélni a részleteket és döntés született az ügyben. Sajnáltam nagyon. Nehéz a mai világban jó munkaerőt találni. Rengeteg felvételizőt hallgattam meg az elmúlt félévben - legalább 100 embert - és ebből összesen 4 kiválasztottam volt. Most az egyik távozott. Persze az elégedettlensége nem a közvetlen munkatársakkal való rossz viszonyból fakadt, hanem ahogyan a saját szavaival mondta:
A fejétől bűzlik a hal.
Ez persze nem újdonság. De nem lehet ellene mit tenni. Ha valakihez nagyon ragaszkodik a cég akkor az illető mindenképpen ott fog maradni. A Tamás ügy is lezáródott. Ma én engedtem be és én is engedtem ki. Kérdeztem tőle, hogy mi lesz most? Annyit válaszolt, hogy minden erejével a ház felújításán fog fáradozni és az fogja az ideje nagy részét kitölteni. Akkor most nem akar dolgozni? Honnan lesz pénze? Nem értem.
Délután több kellemes meglepetés is ért. Az első, hogy megkaptam a havi fizetést. Nahát ebben a hónapban egész hamar megkaptuk. :) Mostanában valamilyen oknál fogva kicsit késöbb kerül a kezünkbe a jussunk. De a lényeg az, hogy a kezünkbe jut. A másik - a nap legszebb - meglepetése az volt, hogy találkozhattam Enivel. Pedig ma az eredeti forgatókönyv szerint nem is találkoztunk volna. Meg is leptem egy kis doboz Szamos marcipánnal. Tőle pedig a csókok, ölelések és kedves szavak mellé kaptam egy Piros Mogyorós útravalót, amit a Kálvin tér környékén el is pusztítottam. Beugrottam még venni egy LinuxJournalt is. Olyan régen nem olvastam és most egész jó cikkek vannak benne.
Este bevállaltam egy laza fél órás kocogást a környéken, amiből végülis 3/4 óra lett, de tényleg csak semmi erőlködés, laza kocogás. Nagyon kilóméterhiányom van mostanában, de kevés alkalmam van csak a futásra. Majd Németországban remélem lesz egy-két alkalom, amikor jó idő lesz és elmehetünk futni. Futás után egy gyors checkmymail project keretében a kezembe jutott egy mail, amiben S tudatta velem, hogy szakított másfél év után a barátnőjével. Erre persze egyből reagálni kellett, így a technika vívmányai adta lehetőséggel élve, felhívtam telefonon a részletek iránt érdeklődve. Szerencsére békésen váltak el, közös megeggyezésen alapuló szakítás volt. Talán a túl nagy korkülönbség és az állandó együttlét okozta S véleménye szerint. Szerencsére nem érzi magát rosszul, sőt picit meg is könnyebbült. Remélem ismét sokat fog gitározni és zongorázni, hogy elkápráztasson mindenkit. Mert S egy nagy művész, csak egy picit mostanában hanyagolta a hangszereket.
| 
Hozzászólások
1. kratka | 2008. augusztus 13. szerda - 00:45
Igazabol emiatt talalkoztam S-el, csak nem akartam pletykas lenni. Nem tunt annyira letortnek, es szerencsere megy majd mindenfele party-zni. Talan athivom egy gityozasra. Mar csak egy szaxofonos kellene... Nem ismersz egyet? ;)
