haarlem, keukenhof
2009. Április 10. Péntek
Reggel kettos erzesek keritettek minket hatalmukba. Gyanusan tiszta volt az eg es sutott a nap. Ez eddig azt jelentette, hogy kb 10 orara mar sotet felhok voltak az egen es zuhogni kezdett az eso. A mai nap viszont el szerettunk volna menni a Keukenhof nevre hallgato gyonyoru viragparadicsomba, ami Eni egyik alma volt. Talan az egyik pozitiv jel az volt, hogy a napsuteshez meg kellemesen meleg homerseklet is tarsult, amit eddig nem is nagyon tapasztaltunk.
A preciz terv az lett volna, hogy elvonatozunk Haarlembe, ott berlunk egy tandem biciklit, majd elmegyunk vele Keukenhofig, utana korbebringazzuk meg a kornyeket, es Leidenben leadjuk a nap vegen a bringat es hazavonatozunk Amszterdamba. A 10 eves utikonyvunk azt irta ugyanis, hogy van arra lehetoseg, hogy Haarlem-Leiden kozott bereljen az ember bringat es az egyik varosban berli, majd a masikban adja le. Sajnos a kolcsonzok irtozatosan hulyen neztek rank, amikor megkerdeztuk hogy lehetne-e ilyet csinalni. Picit szomoruan de elfogadtuk a tenyt, hogy legkozelebb nem egy 10 eves utikonyvet fogunk magunkkal hozni. Korbejartuk azert Haarlemet, keszitettunk par fotot rola, igyekeztunk kikerulni a hollandiaban minden varosban megtalalhato epitkezeseket, majd vegul felpattantunk egy buszra, ami elvitt minket Keukenhofba. Amint leszalltunk, Eni teljesen extazisba jott es valami ember feletti sebesseggel kezdte el kesziteni a fenykepeket a viragokrol, amiket bent lehetett latni Rettento sok narcisz, tulipan, esatobbi fajta viragot lehetet latni kulonfele elrendezesben. Sok szep kis vizes szigettel, utacskakkal tuzdelt gyonyoru park volt, amerre a szem csak ellatott viragok es gyonyoru szep zold gyep, amire tilos volt ralepni
Persze ezt sokan nem tartottak be, de a helyi erok mindig megjelentek es leteremtettek a szabalytalankodokat ;) A kis japan reszleg is nagyon tetszett a momijivel meg a szakuraval.. Alkalmunk nyilt meg megnezni egy gyonyoru szep kis malmot, ahol vegre nekialltam ebedelni valamit. Bar nem nagyon voltam ehes… nem is ertettem hogy miert nem… vegulis egy nagyon finom sult-sonkas szendvicset tettem magameva. Valami elkepesztoen finom volt benne a sonka, raadasul eroteljesen dominalt a koris-mustar ontet, amit a kenyer es a sonka koze nyomott a kedves elado. Mindezt egy szalmakupacon fogyasztottuk el Enivel, ami egy hattamlaval is rendelkezett – egy beleszurt vasvilla kepeben. Ezutan mar annyian voltak a parkban, hogy szinte lehetetlen lett volna tovabbra is szep kepeket kesziteni, ezert unnepelyesen kivonultunk a biciklikolcsonzohoz, es kibereltunk egy tandem bringat. Pont jokor erkeztunk, ugyanis az utanunk kovetkezok is tandem bringat akartak, viszont ez volt az utolso Kineztunk egy szep kis utvonalat, amin el lehet jutni a tengerig, majd elindultunk… vagyis csak elindultunk volna, ha nem kotottunk volna ki egybol egy bokorban. Nem igazan ereztem a temat…
Vegul helyet csereltunk Enivel, O ult elore en meg hatul maradtam es igyekeztem nem letorni a kormanyt idegessegemben ;) Nagyon furcsa ugyanis ugy bringazni, hogy ket ember teljesen osszehangolt munkaja kelljen hozza. Mindketten teljesen mas stilusban bringazunk, viszont itt teljesen szinkronban kell mozogni. Nekem a legfurcsabb az volt, hogy mennyire mas „holtpontjaink” vannak, amikortol kezdve az ember mar korrigalna az egyensulyi helyzeten. Vegul egesz jol belejottunk es kezdtuk megszokni a sebesseget. Eleinte megalltunk par keresztezodesben illetve elesebb kanyarban, de a vegen mar ez sem zavart minket Szep kis tajakon keresztul vitt minket az út, igazan jol szorakoztunk Vegul kilyukadtunk a tengernel, ahol nagyon baratsagtalan ido fogadott minket. A tengerpart is igencsak elhagyatott volt es mogorva. Olyan szine volt a tengernek mint az ingem (csunya szurke). Miutan hajott minket a kivancsisag a kovetkezo tengerparti kiugronal is lekanyarodtunk es ettunk egy finom fagyit. Eni pici fagyit, en meg nagyot. Ahogy az meg van irva a nagykonyvben Majd elkezdtek zuhogni a dagi esocseppek a fejunkre, igy tovabbindultunk, majd egy nagy keresztezodesben ugy nekiindult az eso, hogy elokerestuk az esernyonket is. Jol ki is nevetett minket 2 oreg neni, akik elhuztak mellettunk biciklivel. Biztos tenyleg vicces latvany lehetett, hogy ket fiatal all egy ernyo alatt a bringa mellett… :D Aztan sajnos a valto elkezdett szarakodni, es allandoan ugrott egyet a lanc mikozben hajottottunk. Vegul nem az eredeti utvonalat teljesitettuk, hanem a roviditettet. Hiaba harmasban nem az igazi! Pont ugy ertunk oda, hogy a parkba meg be lehetett menni, az embertomeg viszont eltunt Egy utolso setat tettunk ebben a fantasztikus szep kertben. Megprobaltam melyen elraktarozni az emlekeimben ezt a latvanyt. Irtozatosan fajt mar a talpam a sok setatol, de hosiesen elvanszorogtam a buszmegalloig, ahol percre pontosan erkezett meg a buszunk. Persze a buszrol nem hianyozhatott egy autista „apa-anya” srac sem, aki odault elenk es addig nezett mogorvan ram es mondott valami hulyeseget, amig nem adtam neki egy pacsit. Akkor boldog onelegult fejjel megfordult es a busz hangjat utanozta addig amig le nem szallt. A hulyek mindig megtalalnak ugylatom
Hazafele Amszterdam utcain lattunk egy helyes kis Break csapatot is. Neztuk is oket egy ideig, aztan ujra lenduletett vettunk es hazamentunk. Meg pont szerencsenk volt, ugyanis ahogy hazaertunk, hatalmas nagy vihar tamadt. Gigantikus nagy cseppekben kezdett el zuhogni az eso, es oriasi villamokat szort az eg. Szinte ugy erezte az ember, hogy most jott el a vegitelet. Raadasul egy kozeli hazban csapott be az egyik villam. Pont a villamlassal egyidejuleg hallottuk a hangrobbanast is. Vegul pihentunk egy kicsit, megmasziroztuk egymas labat, es vartuk h elalljon az eso. Eni egy kis agykontrollal rasegitett a dolgokra es pont a megadott hataridore abba is maradt az eso. Erot vettunk magunkon es nekiindultunk a varosnak egy utolso setara. Rettento sok embert volt meg igy eso utan is az utcakon, hatalmas bulik mindenhol.
| 
Hozzászólások
1. jojo | 2009. Augusztus 06. Csütörtök - 11:44
hello bello
