a nagy nap
2008. október 09. csütörtök
A mai nap nagyon fontos volt a számomra. Nem is nagyon hangoztattam senkinek, csak szűk családi körben, hogy a mai napon, délután 15:40-től van a járműkezelési vizsgám. Talán furcsa, de ez volt életem egyik legnagyobb kihívása. Nehéz megmagyarázni, hogy miért, de így van. Régebben meg kellett futamodnom előle, ezért óriásira dagadt ennek a vizsgának a jelentősége. Régebben mikor még járógép volt a lábamon, nem tudtam normálisan kuplungolni és emiatt kialakult egy szorongás bennem a vezetés miatt. Persze elötte sem nagyon rajongtam érte, de utána kifejezetten utáltam. Ha nincs Eni, akkor biztosan nem kezdek neki ennek a dolognak. Most persze így utólag nem tűnik vészesnek, de nagyon hálás vagyok neki azért, hogy rábeszélt.
Egész délelött még picit feszült voltam, de az elméletet már nem voltam hajlandó átnézni, mert biztos voltam benne, hogy az legalább menni fog. Délelött itthonról dolgoztam egy keveset, Tibee-nek segítettem elkészíteni egy féléves statisztikát, majd gyors kaja és már futottam is a vizsga helyszínére: A budaőrsi virágpiacra. Elöttem pont volt 2 vizsgázó, akiknek sikerült a vizsga. Le is álltam dumálgatni az egyik sráccal, hogy milyen arc volt a vizsgáztató. Első ránézésre egy korosodó, picit életunt ősz hajú, furcsa vizenyős kék szemű ürge volt. Gondolom már halálosan unja a vizsgákat, de még mindig csinálja. Az elméletet gyorsan elmondtam neki, aztán már ülhettünk is be a kocsiba. A húzott "tételem" a saroktolatás volt, ami nem valami nehéz dolog, így abban biztos voltam, hogy sikerül. Amitől féltem egy kicsit, az a gyorsulás-intenzív fékezés feladat. Ezt a feladatot eddig soha sem rontottam el amióta az új oktatómmal vagyok, de most sikerült észrevétlenül gyorsulás elött lefulladnom :D Szerencsére egyből indítottam és már száguldottunk is ezerrel, majd békésen lefékeztünk. A szlalom illetve a tolatás pedig evidens módon sikerült. A saroktolatás pedig már-már nevetséges volt a többihez képest. Sikerült a vizsga végül és úgy érzem, hogy életem egyik leghatalmasabb mumusát győztem le.
Eniért elmentem tanítás után és tök jó hangulatban indultunk el a metrómegálló felé. Otthon adtam neki sok-sok ölelést meg pár bárotító szót. Nem jók ezek a szerda-csütörtök napok. Ki kellene írtani a hét napjai közül erre a félévre ezt a két napot. :)
Most már nincs más hátra, mint a Bevmat aka. Diszkrét Matematika ZH-t jól megírni hétfőn.
| 
Hozzászólások
