végre érzem a kocsit
2008. szeptember 17. szerda
Hajnalban ismét a budaőrsi piacon kezdtem. Eni tegnap belémverte, hogy igenis sikerülni fog elsajátítani a vezetés technikáját és ügyes gyerek leszek. Ma végre éreztem is az autót rendesen. Minden feladatot többször megcsináltunk. Lejtőről indulástól kezdve a saroktolatásig, Y forduló, gyorsulás-hirtelen megállás stb. Minden tök jól ment és nem csak más mondta ezt, hanem én lis ezt éreztem. Márpedig ez a lényeg. Sohasem máshoz hasonlítom magamat, hanem a korábbi eredményeimhez. Ez így jó és így ad reális eredményt. Ennek örömére bejelentett az oktatóm rutin vizsgára. Nem tudni pontosan, hogy mikor lesz, de ha minden összejön, akkor 2 hét múlva már a forgalomban vezethetek. Kérdéses ugyan, hogy mikor lesz ideje az oktatómnak velem foglalkozni és mikorra tud beírni legközelebbre. Azért én szeretnék még a tél beállta elött jogosítvánnyal rendelkezni.
Vezetés után először probáltam ki, hogy mi van akkor ha dugóban nem szállok le a Sasadin és sétálok le a Kelenföldi Pu.-ig, hanem visszamegyek a busszal a Körtérre. Tragikus. Legalább 3x annyi időbe telik így az út. Legközelebb biztos, hogy le fogok szállni megint és sétálok. Érdekes, hogy kifelé mennyivel gyorsabb... jó persze akkor nincs is forgalom. Itthon arra a következtetésre jutottam, hogy nem lenne jó bemenni dolgozni, mert baromi nagy a dugó a városban. Helyette inkább itthon csináltam a dolgaimat, tanulgattam előre, próbáltam japánt is picit ismételgetni, de mindig közbejött valami apró feladat ami miatt nem tudtam koncentrálni. Pedig állítólag a legjobb ha az ember 100%-ig odafigyel arra amit csinál. Nekem meg mindig megoszlik 5-6 fele a figyelmem. Ez több okból jó, és rossz is. Az idő persze megint elrohant és már sietnem is kellett az ELTE fele. A szerdai nap mindig laza. Programozási alapismeretek és Számítógépes alapismeretek tárgy van, mindkettő elég alapszintű IT-s előadás/gyakorlat. Az előadó végre rájött, hogy a 400 ember nem fér be egy 200 fős előadóba, így a legnagyobb terembe átsétáltunk. Így is épphogy elfértünk. Majd végig kellett ülni egy halál unalmas órát, ami jellegében arról szólt, hogy mi az h konstans, mi az a változól, mi az az értékadás és egyéb dolgok. Eléggé unalmas volt. Utána pedig elmaradt 2 óra. Végig ott dekkoltunk a folyósón, mert a gyakvezető elfelejtett bejönni az órára. Helyette egy XML specialista srác az utolsó pár percre beugrott és elmagyarázta, hogy miről is fog szólni ez a tárgy. Remélem megkapom ebből is a felmentésemet, mert nem sok hangulatom van hozzá. Windows-hoz meg pláne nincs kedvem és nem is lesz.
Az utolsó óra viszont nagyon jó. Gregorics tanárúr tartja és C++ programozásról szól. Picit óra közben beszélgettem vele. Kérdeztem tőle, hogy mi történt Fóthi tanárúrral. Megtudtam hogy nem szűnt meg a bevprog, csak a B szakirányosoknak fogják tartani a tavaszi félévben. Sajnos nekünk nincs már ilyen. Mondtam, hogy nekem ez már annó megvolt és 5-ösöm volt a tárgyból. Erre megtudtam azt is, hogy akkor valószínűleg a kreditelbíráló-bizottság el fogja fogadni a kérelmemet és nem kell majd bejárnom órára. Vagyis bejárni szívesen bejárnék, mert Gregorics nagyon jó a szakmájában, de teljesítenem nem kellene és ez elég sok terhet levenne a vállamról. Helyette tanulhatnék Linalgot meg Matekot. Óra után pedig rohantam a buszhoz, hogy elérjem, mert nem szerettem volna fagyoskodni az utcán a híd lábánál. Itthon Jamm csinált nekem finom salátát, amit gyorsan be is dobtam, tanultam egy picit japánra és már aludtam is.
| 
Hozzászólások
