arigató, pécsely
2008. szeptember 06. szombat
Annyira jó volt Enivel aludni. Nagyon hiányzott már a közelsége, az illata. Arra ébredtem hajnalban, hogy Bebi éppen indult haza Veszprémbe, mert este vendégeket várt - köztük minket is - a pécselyi telkükre. Persze csak este volt a találkozó, nekünk meg addig még volt egy-két feladatunk. Én hazarohantam, összepakoltam és siettem vissza az Urániához, mert onnan indultunk az Arigató nevű új japán kajáldába, ahol még nem voltunk. Minden japán csak jót mondott erről a helyről. Nagyon kíváncsian vártuk, hogy milyen lesz.
Össze is futottunk a többiekkel az Arany J. megállónál és elindultunk megkeresni az Ó utcában a helyet. Kívülről igen bizarrnak tűnt a hely. Talán még én is elgondolkoztam rajta, hogy most ide lehet, hogy nem kellene bemennünk. Végülis beléptünk és egy igazi japános környezetben találtuk magunkat. Az étlapon sok bíztató kaját véltünk felfedezni és a napi ajánltok között felfedeztük az okonomiyakit is. Persze az étlapon nem volt feltüntetve, de mi szemfülesek vagyunk és olvasunk japánul is (egy kis segítséggel). Én rendeltem magamnak okonomiyakit, egy husos udon-set-et és sok-sok Caplis piát. Milán "kóstolás" címszóval felzabálta a fél okonomiyakimat és elkezdte inni a Calpisomat, de akkor mondtam, h maradjon az ővé és én rendelek majd másikat. Kicsit faszomkivan azzal, h állandóan belezabál a kajámba. De az még hagyján h belezabál, de most megette majdnem az egészet. Még jó hogy rendeltem más kaját is, mert éhenmaradtam volna. Mondjuk mivel Eni nem tudta megenni az adagját így abból is csipegettem a végén. Leszámítva ezeket a kellemetlenségeket, igen élvezetes volt és nagyon finomat ettünk.
Kaja után indultunk is egyből a pályaudvarra és utaztunk Pécselyre Veszprémi átszállással. Nem tudtam semmit eddig Pécselyről de állítólag egy szép hely. Veszprében csatlakozott hozzánk Ági, akiben kellemeset csalódtam. Nagyon aranyos lányka, akivel jókat is lehet beszélgetni és vannak elvei, amiket ugyan nem mindig lehet megérteni, de legalább elvek és tartja magát hozzájuk. Mikor megérkeztünk, egy gyönyörű szép kis présház állt elöttünk, egy hatalmas területnyi szőlőlugassal... ebből Bebi papája bort csinál és eladja illetve megissza :) Szedtünk sokféle finomságot, ilyen-olyan féle szőlőt. Tényleg mennyei íze volt. Eni meg annyira imdádja, hogy rosszullétig evett belőle. Majdnem kipukkadt szegény. Közben Bebi apukája nyílt lángu wok-on csinált finom húsos, zöldséges cuccot, pici borral összekeverve. Fantasztikus gasztronómiai élményben volt részünk. Közben bort iszogattunk és éjfélig beszélgettünk, hülyéskedtünk. Megbeszéltük az élet nagy dolgait és hogy ki hogyan fog/hogy nem fog viselkedni öregkorára. Mindenkinek más elgondolása van az öregkorról. Remélem mindannyiunkak lesz majd alkalma megtapasztalni. Gyönyörű volt a hely, fantasztikusan éreztem magamat, sikerült kikapcsoni teljesen. Meghívtak minket szüretelésre is, amire nagy eséllyel el fogunk menni szeptember végén. Már nagyon várom. Bebi szülei nagyon aranyosak és nagyon jól lehet velük hülyeskedni. :)
| 
Hozzászólások
