végre enivel
2008. szeptember 05. péntek
Ma nem mentem be dolgozni, mert pénteken mindenki tökre hamar lelép és teljesen feleslegesnek érzem elkótyavetyélni azt az időt, amit utazással töltök. Helyette lehet haladni a dolgokkal, tanulni, dolgozni, vagy éppen Enivel találkozni. Délelött dolgoztam, megcsináltam végre az eltűnt dobozokról a statisztikát, majd a sok ezer emberes listát elküldtem Tibeenek. Utána összepakoltam és minden cuccommal együtt átmentem Enihez. Meglepetésemre Bebi is ott volt még, mert fájt a hasa, aminek hatására aludt egy nagyot.
Közben Eni csinált nekem finom olaszos kaját. Nem tudom, hogy miért de a mai napig rajongok a tésztás dolgokért. Talán ezért szeretem ennyire az Udonokat is. Ebéd után egyedülo maradtam az alvó Bebivel, így nekiálltam befejezni a HB belső levelezését, amit már régóta szerettem volna összerakni. Pont mire elment dolgozni Bebi és hazaért Eni, akkor fejeztem be. Már alig maradt valami hátra a dologból. Pár admin.SPACE-s mondul van már csak hátra, illetve index-számítás és a statisztika, amit le kell tárolni óránként. Persze ebbe már nincsen semmi kihívás... Még talán egy nagyobb volumenü dolog van hátra: a részvények folyamatos fényújságszerű mozgatása, amihez még mindig nem volt kedvem nekifeszülni, de majd holnap.
Uzsonnáztunk egy finomat, mert nagyon megéheztünk. Régen ettünk már ilyen finom uzsit. Aztán megint dolgozgattunk. Eni készülgetett az óráira én meg ellenőrizgettem a részvényosztalékokat és egyéb finomságokat. Egyszercsak beesett Dius, aki 2 óra alvás után elég nyúzottan nézett ki és arra panaszkodott, hogy megint mennie kell bulizni és reméli, hogy valahogy túl fogja élni. Erről nekünk is eszünkbe jutott h régen ittunk sört, és lerohantunk a boltba. :) Warstainer és Leffe sör volt a terítéken. Eni a tőle megszokott tempóban le is gurította az egészet. :) Közben Bebi hazaért és valahogyan a WPA/WEP titkosításra került a szó. Megpróbáltam elmagyarázni a lányoknak, hogy miról is van szó, de röhögésben törtek ki, és végül egy telefonhívás megmentette őket attól, hogy tényleg elmagyarázzam nekik. Nekem ez a sorsom. úgylátszik. Soha senkivel nem fogom tudni megbeszélni ezeket a dolgokat.
Holnap megyünk egy új japán étterembe, ahol még nem voltunk. Nem régen nyílt és kíváncsiak vagyunk rá, hogy milyen kajáik lesznek. Nagyon várom már.. Remélem van on-udon vagy gyouza...
| 
Hozzászólások
