veronika meg akar halni
2008. augusztus 23. szombat
Kölcsönkaptam egy könyvet, Paulo Coelho: Veronika meg akar halni. Eni a németországi túránk alatt olvasta el, miközben hol picit depis lett, hol pedig hirtelen jókedvre derült a könyv hatására. Ma volt végre időm, hogy elolvassam. Az első sor után kiderült, hogy a mai korban játszódik Szlovéniában a történet, egészen pontosan 1997 és 1998 között. Nagyon érdekes történet kerekedik ki a könyv végére.
A történet szerint Veronika a szürke és egyhangú életet megelégeli és öngyilkossági kísérletet követ el. De csak kísérlet marad és bekerül egy elmegyógyintézetbe: Villetébe. Itt pedig elkezdődnek a bonyodalmat és sok érdekes szál bontakozik ki. Érdemes elolvasni. Talán picit nehezen emészhető, elgondolkodtató, nagyon kellemes mű.
A nap többi részében családot látogattam és beszéltem neten hugommal, aki teljesen ki van akadva Apám viselkedésén. Végre hugomnak sikerült leérettségiznie és fel is vették a fősulira, de apám nem akarja kifizetni az első félévet, mert nincsen még nyelvvizsgája. Pedig szerintem végre olyan suliban van, amit tényleg ő választott magnak és a nyelvizsgát is le fogja tenni, csak nincsen önbizalma meg talán nem a legjobb tanárhoz járt eddig (vagyis inkább a tanár járt hozzá). El kellene mennie egy intenzív tanfolyamra és 1-2 hónapos aktív felkészülés után szépen letenni a nyelvvizsgát.
Így persze most hugom úgy érzi, hogy összeesküdött ellene az egész világ, különösképpen az anyja meg az apja. Talán azért van benne valami. De abban apának igaza van, hogy több mint 10 éve tanulja már a nyelvet, csomó magántanárhoz járatták és ennek ellenére sem volt még képes letenni a vizsgát. Gondolom már valami konkrétumot szeretnének látni, nem pedig csak ígéreteket kapni. Bár talán nem a legideálisabb időpontban történik mindez.
Este elmentem futni 5 ezer métert lendületesen a BEAC-ra. Szerencsére alig voltak a pályán, akik pedig voltak, azok is jó lendületesen futottak, probáltam mások ritmusait és stílusát próbálgatni. Élveztem nagyon. Örültem, hogy végre nem süt hétágra a nap és nem égeti le a fejemről a bőrt. Egész jó időt futottam érzésem szerint. Nem mértem le, csak úgy éreztem. Az est maradék részében pedig az EVE világával ismerkedtem. Kezdek ráérezni a lényegére. Azért van valami hangulata ennek a világnak.
| 
Hozzászólások
