potsdam - első nap
2008. augusztus 19. kedd
Kedd reggel végre ismét jó korán ébredtünk. Már kezdtünk attól félni, hogy lassan csak 10-11 körül tudunk felébredni. Persze hozzá kell tennem, hogy tényleg nagyon sokat mászkalunk minden nap, sokkal többet mint normál esetben otthon. Így talán nem véletlen, hogy a szervezetünk kívánja az alvást. A mai nap viszont már 8kor fent kukorékoltunk. Jó nagy hülyeséget álmodtam. Valami autóban ültem és árvíz volt éppen. Az autóban utazó másik három utassal együtt megpróbáltunk kievezni, csak nem sikerült és az autó fejjel lefelé beleborult a vízbe. Persze csak nekem nem sikerült kimenekülnöm a kocsit elöntő vízből. Na és ekkor riadtam fel. Reggeli után lementem megkeresni Ulrikét, hogy rendezzem a számlát. Sajnos megint csak az orosz takarítónővel sikerült találkoznom, aki igen érdekesen beszél németül. Én nem vagyok valami perfekt de talán a kiejtésem nem annyira szörnyű. Ő viszont jól beszél németül, de nem értem amit mond, annyira csúnyán ejti ki a szavakat. Talán ha majd mar Eni jól beszél oroszul, el fognak kellemesen kommunikálgatni egymással. Egy jó 10 perc múlva viszont felhívott Ulrike, hogy már bent van az irodában mehetek is hozzá. Gyorsan kifizettük a számlát es hipp-hopp a Hauptbahnhofon is voltunk.
Eldöntöttük, hogy az utolsó napunkat Potsdam-ban fogjuk tölteni. (Most is itt fekszem már egy potsdami szállodaban, Eni pedig épp bedepizik egy könyv utolsó pár oldalától amit olvas). Az ideút alatt simán megírtuk a tegnapi és tegnap elötti blogokat, átszálltunk Magdeburgnál az IC-ről és felpattantunk egy Regional Expressre. Sajnos itt egy pár hülyegyerek is ült, akik picit talán idegesítőek voltak. De amikor öten kiszúrtak a hatodikkal akkor már mi is jót kacarásztunk rajta. Azért annyira nem voltak rossz arcok. Picit problémás volt azért a megérkezésünk. Kisétáltunk a Potsdam Hauptbahnhof bejáratánál és fogalmunk nem volt róla, hogy most mit merre hol. A Tourist Informationnál azt mondták, hogy menjünk be a városba a "Nagy Piros Tourist Information"-hoz, ahol biztosan tudnák majd nekünk segíteni. Végül a térképen megtaláltuk, hogy hova is kell egyáltalan menni. Utána következett a picit nehezebb project, hogy megtaláljuk a buszt, ami odavisz. Persze ez sem sikerült teljesen hibátlanul, mivel a buszon lévő PIS (Passanger Information System) meg volt hülyülve és össze-vissza irogatta ki az állomásokat. Ennek segítségével három megállóval a tervezett elött szálltunk le. Persze az idő ragyogó volt, tűzött a nap, baromi melegem is volt és a fejem is lesült.
Amint beértünk a Tourist Infohoz, foglaltunk is egy szállást és gyorsan lepakoltunk. Amint kijöttuük a szállodából megint felhős, hűvös, szeles időnk lett. Szerintem direkt csinálja ezt valaki ott fent, hogy minket szopasson. Bejártuk a városban a kastélynegyedet. Egy baromi nagy hatalmas területen sok-sok különféle stílusirányzatot követő épitményt láttunk. Volt tipukus Olasz, sok kis barokk épület, kínai ház, szélmalom, sok-sok szobor és egy rakat nagy csúnya szökőkút. Nem tudom, hogy miért nem néz ki sokkal gusztusosabban egy kis, picike, tiny kis szökőkút, mint egy óriási, koszos vízű, igénytelen. Eléggé elfáradtam, sokszor le kellett ülnünk pihenni. Az elmúlt napokban azért eléggé sokat terheltem a lábamat, a sima séta pedig igencsak fárasztó nekem, de legalább jól megedződik végre a lábam. A napi 4-5 órányi séta biztos megvan. Ma is legalább sétáltunk ennyit. Persze nagyon szép volt meg minden, csak egy kicsit tűnt elhanyagoltnak az a hatalmas "kert" amibe ezeket a kastélyokat építették.
A végkimerülés határán - és miután megnéztünk minden látványosságot - visszajöttünk a kis sétálóutcába és beültünk enni egy kajáldába, ahol egy picit szakadt ruhás, picit büdös fiatal srác szolgált ki minket. Feltétlenül olyan helyre akartam beülni, ahol van spaghetti, ezért esett erre a helyre a választas. (Az apfelkuchen pedig csak egy bónusz volt). Eni maradt a szokásos salátánál, én pedig a változatosság kedvéért megettem a Bolognait. Ráadásként kirendeltünk egy apfelkuchent, amit gyorsan be is vágtunk. Fizettünk és feljöttünk picit pihenni, mert már tényleg alig álltunk a lábunkon. Este még sétáltunk egy szépet a városban, megnéztük a Holland negyedet is. Jól lefárasztottuk megunkat ismét és picit szomorúan elmentünk aludni. Holnap sajnos haza kell utaznunk.
| 
Hozzászólások
