Az elmúlt fél év (1)
2009. November 01. Vasárnap
Ismét eltelt fél év. Nem sok időm volt írni, ellenben elképesztően sok dolog történt velem. Nem csak velem, a környezetemben szinte mindenkivel. Valahogy kissé furcsa ez a világ. Régebben is ennyire gyorsan változtak a dolgok? Vagy csak én vagyok enyire érzékeny? Kisrokomban úgy tűnt, mintha lassabban vánszorogna az idő, most viszont szélsebesen robog előre. Nah de nézzük, hogy mi is történt ebben a tág fél esztendőben.
Az első komoly távolsági vezetésem Májusban volt. Ekkor ballagott ugyanis el Keiichi a suliból. Egy szép reggeli nap a 3 csajjal a fedélzeten a céges autóba belehuppanva elindultunk Veszprémbe. :) Sohasem volt még alkalmam ennyit vezetni egyhuzamba. Igen érdekes volt. (Megjegyzem, hogy mostanában annyira hulye vagyok, hogy minden nap csocsival jovok/megyek dolgozni, de csak a hideg és az eső miatt). Az út igen gyorsan elfogyott és már ott is voltunk. A ballagáson megismertem Mariann néniéket is. :) Legendás család. Még ennyi idősen is folyamatosan a munkának a tudománynak szentelik az életüket. Elképesztő. :)
Remélem ha idősebb leszek, nekem is hasonlóan fog majd alakulni az életem. A ballagás után a kicsit tágabb családi kör betuszakolta magát egy nagyon szép kis étterembe ahol "férfivá avanzsálták" Keiichit. :) Kapott sok szép ajándékot és jókívánségokat. :) A kaja tök jó volt. Közben Lala és Tamás nagyban fotózott. :D Én csak a ballagás közben ontottam a képeket :) Kellemes hangulata volt az egésznek. Nem tudom, hogy sajnáljam-e hogy nekem nem volt ilyenben részem, vagy sem. Talán számomra pont így volt jó. :) De Keiichinek azért remélem egy szép emlék marad meg erről a napról.
Keiichi
Május környékén kezdtek a felhők gyülekezni a munkahelyen. Egyre kevésbé voltam motivált a HB Rendszerház témát illetőleg, viszont egyre szarabb feladatokat kellett evégezni, ráadául úgy, hogy semmi értélmét nem láttam. Nem láttam semmilyen fejlődést stb. Végül szép lassan teljesen elvesztettem minden loyalitásomat is, aminek késöbb meglett az eredménye/böjtje.
Az egyik hétvégén Enivel elhatároztuk, hogy meglátogatjuk Tatát. Eredetileg futni készültünk, de Eni csomagolt egy kis Obentót is, hogy legyen mit fogyasztani a sport után. :) A tatai tó nagyon szép, igen kellemes futni körülötte. Hatalmas fák lombjai alatt, árnékyban, friss levegőben, szép tájon futni mindig élvezet :) Nagy szerencsénk volt, mert pont aznap volt a vár visszafoglalásának sokadig évfordulója, amelynek alkalmából egész nap jelmezbe öltözött törökök és magyarot ténferegtek fel-alá és időnként egy történelmi jelenetnek lehettünk a tanúi. :) Persze a szünetek között a török és magyar harcosok vígan eszegettek együtt egy-egy büfében :) Nagyon hangulatos volt. Néha ráfér az emberre egy kis kikapcsolódás. Azt hiszem ez volt az egyetlen olyan hétvégénk, hogy ne lett volna elképesztően szar idő. Valamilyen oknál fogva szisztematikusan amikor ráérünk és terveztünk valamit hétvégére, mindig szar, hideg, esős idő lett. De már vagy 2 éve van ez így. :D Nem tudom, hogy miért jár nekünk ez :D
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Júniusban Eni évfolyamtársai szerveztek egy évfolyambulit Tivadaron. Kissé messze volt :D De legyűrtem : ) Vittünk magunkkal 2 usert is. Tamit és Józsit :) Aranyos emberkék. Tami folyamatosan eszik, közben pedig kb 40 kiló, Józsi pedig épp fogyózott, de kitartóan. Az út elképesztő szar volt. zuhogott az eső, fújt a szél és egész hétvégére szar időt jósoltak. :( Valami elképesztő, hogy mi mindig kifogjuk ezt a szar időt. Erről jut eszembe, hogy Eni szeretett volna nekem szülinapomra szervezni egy meglepetes "valamit", de sajnos nem jöhetett létre a folyamatos szar idő miatt. Így elhalasztottuk 1 évvel. :D Sebaj, jövőre is ugyan olyan jól fogom majd magam érezni... :)
Tivadar mókás hely, pont a tiszaparton, magas cölöpökre épített házban voltunk. Készítettünk pár jépet, ettünk finomakat. Végre megismerhettem személyesen is a Corvinus-os arcokat. Tök jó fejek voltak. Amit éreztem az az, hogy tényleg őszinte gyerekek. 10 évvel fiatalabbak és még tényleg az látszódik rajtuk, hogy nem érdekből barátkoznak, jópofiznak, hanem tényleg nyíltan őszintén kimondanak mindent. Furcsa volt. Régen tapasztaltam ilyet. Mikitől kaptunk egy tippet, hogy a Nyíregyházi gyrost mindenképpen meg kell kóstolnunk. Így az utolsó napon el is indultunk Nyíregyházára és megkerestüj az ajánlott helyet. :) Nos, valami elképesztően finom, ízekben dús óriás szendvicset kaptunk Gyros címen. :) Nagyon finom volt, de semmi köze nem volt a gyroshoz. :D Viszont még Annának is nagyon ízlett :D Aztán kicsit körbemásztunk a városban és meglepő módon egy szép várost láttunk. Eddig elég rossz véleményeket hallottam róla, de most láttam hogy pozitív változásokon ment át.
Aztán Enit elrabolták tőlem 2 hétre. Kiment Japánba a karnagynénihez. Addig egyedülmaradtam. Még az EVE sem nyújtott kellő megnyugvást. Tökre hiányzott. De azért egész jól elfoglaltam magamat. Naponta tudtunk beszélni, így nem volt annyira szar. De tény, hogy nem tudom nélkülözni hoszabb időre. Remélem azért ez nem baj. Cserébe dolgoztam sokat illeve pihentem. Aludtam, olvasgattam. Tanulni persze nem volt erőm. Pedig az EVE világában leköltöztem egy 0.0-ás Coprhoz 5zxx-k -ba. Sajnos ez egy NPC station és elég szar a környék (nem túl jo a spawn), de végeredményben jobb mint a semmi. Kitanultam a HAC-okat, és az Ogre II-t is, így már vígan tudok Ishtarral beltezni.
A viszony a saját cégen belül kicsit elkezdett romlani. Egyre jobban idegesítettük egymást a hétfő reggeli tárgyalások alatt, egyre inkább felelősségrevontuk egymást, hogy miért nem hoznak munkát azok, akiknek ez lenne a feladatuk. Erre mindig azt az infót kaptuk, hogy nekik igen is foglalkozni kell a saját dolgaikkal is, mert különben nem fognak tudni megélni, viszont majd ha jól megy már a cég, akkor aktívan fognak részt venni a dolgokban... aha. Erre minden alkalommal picit bepöccentünk, de egész jól bírtuk egy ideig. Majd az egyik keményebb összeszólalkozás után megbeszéltük, hogy akkor elválnak útjaink. Pici vita volt az addigi projektek elosztásával illetve, hogy kinél maradjon a cég stb, de végül sikerült teljesen megegyeznünk. Utólag kiderült hogy szarul taktikáztak :D Az összes projekt amihez ragaszkodtak az elbukott. :) Vagy legalábbis úgy tűnik, hogy elbukott, aztán ki tudja. Lényegtelen.
Persze közben alakult a helyzet a HB Rendszerháznál is. Mikor már-már terveztem hogy felmondunk, választás elé állítottak minket. Vagy maradunk vagy megyünk. A Rendszerháznak nem minden alakult úgy ahogyan szerette volna, új alapokr szerette volna helyezni a dolgokat, mi azonban ebben már nem szerettünk volna résztvenni. Így a döntésünk az lett, hogy tényleg felmondtunk. Osztottunk szoroztunk sokat, végül úgy tűnt, hogy símán ki tudjuk termelni a járulékainkat és a fizetésünket a Netideabol is :) Így szépen bejelentettük magunkat a saját cégümnkbe és innentől kezdve a saját f˙*szunkkal verjük a csalánt. Persze szerencsénk is volt. Beesett egy olyan megrendelés, ami hosszú időre. folyamatosan biztosítja a pénzt a cég számára. Ez sok munkát is jelent, de biztos megélhetést is. :) Ezen kívül sok egyszeri munka is befutott/beesett aminek következtében igen kedvező kép kezdett el kialakulni bennünk. Jelenleg az a helyzet, hogy rettentő sok ötletünk van és mindet meg is akarjuk valósítani.
Az egyik projekt pont nem ilyen... a hellobroker projekt teljesen behalt a marketingeseknek köszönhetően. Természetesen ezt is a cégünk kivált része csinálta... talán nem is bánom hogy már nem tartoznak hozzánk. Egy épkézláb ötletük nem volt, amellyel előrébb lehetett volna lépni a projekttel. Így szép lassan meghalt a cucc.. bár még látogatják és játszanak vele, de nem az igazi. :(
Voltunk párszor Enivel Veszprémben is, például a borfesztiválon. Finomakat iszogattunk, fürödtünk a finom meleg vízben. Bár Eninek pont nem jött jól. Még jobban megfázott szegény, aztán alug tudott meggyógyulni. Autókáztunk, beszélgettünk. Pihentünk jókat. .:) Néha tényleg szükség van egy kis pihenésre. Megkóstoltunk pár finom bort :) Mondjuk azért nem voltam elájulva tőlük, de volt egy-két finom közöttük :) Eni anyukája vitt minket végül haza. Nem akartunk ilyen bor-mámoros állapotban vezetni. :) Viszont a balaton látványa minden alkalommal elkápráztat. Sőt, tulajdonképpen minden nagy területen elterülő víz levesz a lábamról. Valamiért nagyon rajongok a vízpartokért :) Annyira nyugalmasak, nagyon jól el tudom magamat engedni, relaxálni.
 |
 |
| 
Hozzászólások
1. hal | 2009. December 22. Kedd - 22:45
bizony valtoznak. megkerted mar a no kezet?:)
